00.00 Éjfél után felébredtem, nem tudtam aludni, nem leltem helyem az ágyban, egy párszor meglátogattam a mellékhelyiséget is.

03.00 Egy nagy rúgást éreztem a hólyagom fölött, amit egy pukkanás kísért. Gondoltam is magamban, hogy ugyan ilyen hang volt akkor, amikor Benivel elfolyt a magzatvíz. Meg is néztem, de most nem folyt semmi. Feküdtem nyugodtan tovább.

03.15 Elkezdett folyni a magzatvíz, gyorsan felébresztettem Lacit és rohantam ki a fürdőszobába. Ekkor már ömlött belőlem.

Beálltam a kádba és onnan hívtam fel szüleimet, hogy jó lenne, ha valaki átjönne Benihez. Lezuhanyoztam, bepakoltuk még a táskába a hiányzó dolgokat is, nyugisan készülődtünk. Közben megérkezett anyukám is. Fájásom még semmi nem volt.

04.00. Beértünk a kórházba. A portás elment szólni a nővérnek, aki nem kapkodta el a dolgokat. Mikor végül odaért kérdezi, hogy erősek a fájások? Mondom neki, hogy nem, elfolyt a magzatvíz. Egyből megijedt, próbálta hívni telefonon az ügyeletes dokit, de nem járt sikerrel. Hallottam, ahogy odasúgta a portásnak, hogy alszik. Így hát gyorsan ment érte a lifttel. Ezután már nem is kellett várni olyan sokat a dokira. Bementünk a vizsgálóba, doki szerencsére óvatosan vizsgált meg, már bő 2 ujjnyira voltam nyitva, fájást még mindig nem éreztem. Kitöltötték a papírokat és már mehettem is a szülőszobára.

04.30. Szülőszoba – Az egyik szülésznő elkezdett felvenni a szülőszobára, de alig kezdte el kitölteni a papírokat be kellett mosakodnia szüléshez (egyetlen szülés volt akkor a szülőszobán, de mindenki ott ténykedett). Így hát én ottmaradtam a folyosón a széken ülve. Közben jött egy fiatal doki, ő is kitöltött egy-két papírt és felhívta telefonon dokibácsimat (aki elég sokára vette fel a telefont, biztos legjobb álmából ébresztették felJ) Itt már éreztem néha egy-két fájást, de nem volt egyik sem túl vészes.

05.00. Megérkezett dokibácsim. Ennek nagyon örültem, sokkal jobban éreztem magam ezután. Közben sikerült a szülőszobai felvételt is befejezni, így beköltözhettem az 1 ágyas szülőszobába. Laci még mindig kint várt a folyosón. Rámtették a ctg-t kb. 10 percre, utána dokibácsim megvizsgált, hogy a méhszáj még engedi-e az előkészületeket. Molli még nagyon fent volt.

05.20. Előkészítő helyiség – Itt minden jóban volt részem, de egyik sem volt vészes, túl lehet élni és a zuhany az tényleg jó dolog. Innen nagy unalmamban küldtem néhány embernek sms-tJ (Remélem nem haragszotok, hogy innen küldtemJ)

06.00. Visszamentem a szülőszobába, végre behívták Lacit is. Megint rámtették a ctg-t, dokibácsim néha-néha benézett hozzánk és megnyugodott, hogy a gép szerint azért már vannak fájások. Én még mindig úgy éreztem, hogy semmi komoly. Közben volt egy műszakváltás is. Aztán egyszer csak elkezdtek kb. 2 percenként jönni a fájások, na ezeket már azért éreztem. Megbeszéltem dokibácsimmal, hogy majd valamikor felállnék, mert az Beninél is bejött. 7 előtt valamikor bekötöttek egy sima infúziót.

07.00. Úgy gondoltam, hogy mostmár eleget feküdtem, jó lenne már álldogálni egy kicsit. Pont jött dokibácsi, így „gyorsan” fel is álltam. Na ettől jól felerősödtek a fájások. Némelyiket elég nehezen viseltem, Beninél nem fájt ennyire. Negyed körül bekötötték az oxitocint (emiatt jó, hogy elhúzódott egy kicsit a felvétel, mert így viszonylag későn kaptam meg az oxitocint).

07.25. Mondtam Lacinak, hogy 8-ig még így állva vajúdok, utána visszafekszem az ágyra, mert nagyon fáj, többet nem bírok állni.

07.30. Bejött dokibácsim, mondtam neki, hogy valami fájdalomcsillapító jó lenne, mert már nem nagyon bírom. Mondta, hogy ok, akkor behozzák a gázt, de akkor le kell feküdni. Mondtam neki, hogy nem bánom, hogy feküdni kell, csak hozzák már.J Meg elárultam neki, hogy néha olyan mintha már a tolófájások közelednének. Azt mondta, hogy nem baj, megvárjuk, amíg jönnek rendesen. Visszafeküdtem az ágyra, a szülésznő behozta a gázt, kérdezték, hogy Beninél volt-e, mondtam, hogy nem, így a szülésznő elmagyarázta, hogy hogy kell használni. Közben dokibácsim felment az orvosi szobába. Azt mondta a szülésznő, hogy kb. 3. fájástól fog csak hatni a gáz,  látta, hogy fog menni a dolog, így otthagyott minket, hogy gyakoroljunk. Na jött a fájás, én 1-et szívtam belőle, de nem sokáig élveztem, mert szóltam Lacinak, hogy menjen szólni, mert nyomnom kell. Laci kiment szólni a szülésznőnek, aki kicsit kételkedve, kicsit komótosan bejött. De aztán, hogy látta, hogy mi újság, gyorsan megvizsgált, azt mondta, hogy a méhszájból van még egy kicsi. Kiszólt az ajtón, hogy gyorsan hívják dokibácsimat, mert jön a baba. Rohamléptekben elkezdte alattam szétszedni az ágyat. Közben megjött dokibácsi, ahogy belépett az ajtón az mondta a szülésznőnek, hogy „ugye, hogy hinni kell az embereknek, pláne egy kismamának”J Ő is megvizsgált és szerencsére azt mondta, hogy nincs már ott semmi. Elvitték a gázt,  dokibácsim mosolyogva megállt az ágy mellett és mondta, hogy ha akarom szülés után visszahozzák, hogy élvezhessem egy kicsit. :O Közben nekem folyamatosan jöttek a tolófájások. Olyan érzésem volt, hogy egy másik dimenzióban vagyok. Tudtam, hogy mi történik körülöttem, hallottam, hogy mit mondanak nekem, de mégis valahol máshol voltam. Kicsit olyan volt, mikor a filmekben mutatják, hogy az ember lelke nézi, hogy mi történik az emberrel. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy nyomhatok ha jön a fájás. Szerencsére jöttek azok folyamatosan, csak az utolsóra kellett várni egy kicsit és

8.00.-kor 3. nyomásra megszületett Molli Anna 3500g-al és 51cm-el. Szinte egyből a hasamra tették, ott egyből elhallgatott. Utána Laci elvágta a köldökzsinórt, megdicsérte a szülésznő, hogy nagyon profin csinálja. Nekem meg azt mondta dokibácsi, hogy így kell ezt csinálni, akkor ott ez nagyon jól esett. Mollit elvitték a csecsemősök. Mi meg vártuk a méhlepényt, de nem akart fájás jönni, így szólt a szülésznő a dokibácsimnak, hogy egy férfikéz kéne. Dokibácsim óvatosan megsimogatta a pocimat, mondták, hogy nyomjak és megszületett a méhlepény is. Állítólag tökéletes volt. A vágásból és az érzéstelenítő szuriból nem éreztem semmit, csodálkozva kérdeztem dokibácsitól, hogy nem kellett vágni, de ő azt mondta, hogy kellett egy kicsit, de a 3.-nál már nem biztos, hogy kell. És ezután következett a „kedvenc” részem, a varrás. De túléltem, nem fájt annyira mint Beninél, igaz, Laci kezét jól összeszorongattam közben, el is zsibbadt neki. Ezután következett a szülőszobai megfigyelés.

9.30.-kor visszahozták hozzánk Mollit egy kicsit. Mikor őt elvitték utána nemsokkal már mehettem is fel az osztályra.